Kérdez és keresi a választ a pillanatra

Korbely István festményei meggyőző absztrakciók. Sajátos szín és formavariációk rendszere, érzékenyen festett felületek vizuális rendje. Konstruált szerkezeteket használ – de nem konstruktív – és nem áll tőle távol a geometrikus absztrakt ábrázolás sem.

Szemlélete egyértelműen festői, célja festői értékek létrehozása és ez jelenti az anyag és a téma, valamint a kifejezés és a forma egységét, közös erejét is. Fontos számára a figurativitás, a kompozíció tisztelete, a tudatos szerkesztés és mindenek előtt az alkotói gondolat, valamint a szürreális ábrázolás. Ez a megállapítás különösen a pusztuló természetet ábrázoló tájimpresszióira vonatkozik.

Ismétlődő témáinak következménye a gondolat képi újrafogalmazása, újradimenzionálása. Láthatóan foglalkoztatják egyes jelenségek, történések – amelyeket nem enged el – így azok más értelmet és hangsúlyt kapva, mint újrafestett, újra értelmezett emlékek, gondolatok jelennek meg nagyméretű vásznain. Így összegezi korábbi gondolatait. Kreativitása erősíti ezeknek az újra átélt és újrafestett képeinek a sajátos, egyedi motivációját.

A képi gondolat nem választható el a festői szemlélettől, a színek foltszerű használatától, a festői, széles ecsetvonásoktól és az apró – a képbe beillesztett – rajzolatok jelentőségétől. A formák, a színek foglalkoztatják. Az ellentétes színekkel festett fények. Sokszor látjuk, hogy a „kép a képben” lehetőségét használva mondanivalóját, a közlés erősségét fokozza. Színhasználata mediterrán, melyet a pink különböző árnyalatai, a narancsok, a vörösek, az ultramarinkék, valamint a zöldek és az okkerek, a feketével és barnával árnyalt világos és világító színek jellemeznek.

Tiszteli a felületet, képei szépen megdolgozott, érthető munkák. A megfestett formák színrétegei alatt jelentős grafikai ábrázolás látható, a kép felülete karcolások, kaparások nyomait őrzi. Festői eszköze a „belerajzolás” amilyenek a hirtelennek tűnő, ám valószínűleg mélyen átgondolt „utolsó ecsetvonás” egyes munkáin. Képei minden esetben befejezettek, tisztességesen, jól megoldott képfelülettel.

Tudatos festő. A harmónia, az általános emberi értékek iránti érzékenység és fogékonyság, az egyensúly és a szépség iránti tisztelet jelen van munkáiban. Foglalkoztatják a természet struktúrái, az organikus formák és határozottan a virágok festői megközelítése. Nagyméretű pipacsos képei dekorativitásukkal hatnak a szemlélőre.

Más festményein konkrét építészeti motívumokat vélünk felfedezni, a tengerpart római kori őrhelyeit, a mediterrán épületek szerkezeteit, valamiféle épített környezettel kapcsolatos elementáris élményt. (Ilyen a kislányának festett triptichonja, amelyen gyerekrajzokhoz, naív festmények témáihoz hasonlító jeleket használ.) Annak a talán lírai absztraktnak a folyománya ez, amelyet minden képén érezhetünk – témájától és kifejezési módjától függetlenül. Emberfigurái az abszolút emberi értékek hordozói. A félelemé, a kihívásé, a csúnyaságé, a szépségé.

Kortárs festő, akit megérint a világ és a vizuális környezet, amelyben él. Kérdez és keresi a választ a pillanatra, a jelen történéseire, érzelmei, ellentéteire. Fontos számára a „valahova tartozni” problematikája. Több művészeti csoport, egyesület, alkotótelep tagja.

Forrás: www.terasz.hu